Kertész vendégház, apartman Hegykő

Taródi vár

A Taródi Vár a magyarországi vizionális építészet egyik legjelentősebb alkotása. Taródi István 1951-ben egy gyümölcsöskert közepén kezdte el építeni kétkezi munkával, a modern technika teljes kizárásával építményét.

A ma mintegy 4300 m² alapterületű épület valóban egy középkori vár elemeiből áll össze: a lakórésztől kezdve a kúton és a lovagtermen át a borházig, a felvonóhídig, a csigalépcsőkig, a várfürdőig. A soproni látványosság minden bizonnyal a magyarországi vízionális építészet leghíresebb és legjelentősebb alkotása. Legmagasabb tornya 20 méter magas. Régebben Bagolyvárnak, majd Bolondvárnak is hívták a különleges épületet, de manapság csak Taródi várnak nevezik.

Bár a többség szerint csodálatra méltó az, amit Taródi István végrehajtott, azonban a helybeliek és a bulvárlapok sokszor kegyetlenül bántak a modernkori várúrral: őt magát őrültnek nevezve, alkotását pedig az előbb említett „bolond” jelzővel illették.

A huszadik életévéhez közeledő Taródi István első várát, amely egy fából készült építmény volt, még szülei telkén építette fel. Majd házasságkötése után elhatározta, ha sikerül a Lővérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és a saját telkén állítja fel újra. 1951-ben ez meg is történt, átköltöztette a favárat a mai vár helyére.

A kővár építését 1959-ben kezdte meg, miután kerékpárral végigjárta az országot (részben gyermekeivel), és tanulmányozta a hazai ősi várakat, illetve azok romjait.



Az épületegyüttesbe különböző becslések szerint 150–200 vasúti kocsira való követ épített be Taródi István, nagyrészt egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. A vár előkertjében örökzöld növények pompáznak - közöttük mintegy kéttucatnyi, Magyarországon egzotikus ritkaságnak számító faj. A gneiszen kialakult savanyú talaj pedig kiváló helyet biztosít a szelídgesztenyének. A várkertben több fa vadon, magától eredt meg. Taródi István nyugdíjazása előtt, 1986-ban, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de nem bírta véglegesen abbahagyni álma megvalósítását. Egészen haláláig fogytatta munkásságát.

Az építés történetét 2007-ben kiadott „A Soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása” című könyvében mutatta be a nagyközönségnek. Taródi István 2010 februárjában hunyt el 85 éves korában, jelenleg gyermekei és leszármazottaik üzemeltetik a várat.

Forrás: Turizmus Sopron